Helló..helló…növögetünk (33 hét és 4 nap)

2014 január 10. | Szerző:

Tudom, rég írtam, de hát ilyen ez a pop szakma. Ha nincs net, akkor nincs blogolás. A 12. hét óta kicsit kikerekedtünk a kicsi lányommal (igeeen, lányom lesz yipííí ) és egyre nehezebben tartom a lépést magammal. Ráadásul a doktor bácsi is ágynyugalomra ítélt a kemény(k)edő pocak miatt. De nem bírom én ezt a fetrengést. Semmi értelmeset nem lehet csinálni, de tényleg nem… A legjobb megoldás az olvasás, de attól meg kb 20 perc alatt alszom el és még a könyvet sem tudom tartani, mert hol a kezem zsibbad el, hol a lányom rúg vesén, vagy csuklik és nem tudok figyelni. A filmekben/könyvekben elfelejtik megemlíteni az ilyen apróságokat…hát köszi.

Apucival pedig egyre rosszabb, sőt igazából már semmilyen, mert már hosszú hónapok óta nem láttam, de még csak nem is beszéltünk. Nem értem én ezt… Egyik nap lelkes és jönne velem ultrahangra babát kukkolni, másnap meg kijelenti, hogy őt mi nem érdekeljük és nem érdekli, ha bíróságra viszem az ügyet, akkor sem kell neki egy gyerek, az anyukája is azt tanácsolja, hogy koptasson le. Hogy mi van???!! Az anyja hagyja, hogy a kicsi fiacskája kibújjon a felelősség alól? Tessék?? Azt hiszem, valahol itt kezdtem rádöbbenni, hogy ez a srác nem azért olyan, amilyen, mert minden eddigi barátnője csalta és megbántotta, vagy mert az apja lelépett, hanem az egész az anyja miatt volt és az apja sem valószínű, hogy jókedvében menekült el tőlük… Cuki lehet a nagyika…na ez nem kell nekünk. Tiltva, törölve, ha akar, majd keres, de inkább ne….

 

 

Címkék:

A kezdet

2013 augusztus 16. | Szerző:

mmmmmmm

Nem is olyan régen kezdődött az egész. Tavaly, szeptember végén egy facebook üzenettel. Örültem neki, hisz már hónapok óta nem volt barátom. Nem ismertem még akkor az üzenet íróját, azt hittem egy tisztességes srác, aki tényleg meg akar ismerni. De tévedtem. . .

Hamar beleszerettem. Kedves volt és hát. . . kielégítő. Jól éreztem vele magam, de tovább akartam lépni, igazi kapcsolattá fejleszteni. A válasz mindig ugyanaz volt: ,,együtt lehetünk, ha. . .” és itt jöttek a feltételek. Buta és gyerekes kikötései voltak, főleg a szexxel kapcsolatban, de szerelmes voltam és a rózsaszín ködtől nem láttam az igazat: csak kihasznált. Teljesen érzelemmentes volt és én csak tűrtem, míg végül a hülye kéréseivel 6 hónap után kiölte belőlem a szerelmet. Mennyire örültem én ennek! Egyszerűen otthagytam. Nem kerestem többé, ellentétben vele. Szánalmas volt látni, ahogyan a kapcsolatunk egyetlen kellemes momentumával érvel: a jó szexxel. Persze ez nekem nem volt elég. Továbbléptem; új kapcsolat, tiszta lapok, de rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok kapcsolat-kompatibilis. De egy héttel a szakítás után arra döbbentem rá, hogy szükségem van a testi kapcsolatra, a kielégülésre, érzelmekkel, vagy nélkülük, kapcsolatban, vagy azon kívül. Egyszerűnek tűnt Őt keresni: jó volt vele és hajtott a bosszúvágy. Újra elkezdődött minden; a délutáni kis afférjaink voltak a napok csúcspontjai. Az érzelmek pedig megmaradtak másnak, Ő nem kapott belőlük semmit. Egyedül akartunk lenni mindketten, de a szexet nem hanyagolva. Egyszerű szexkapcsolat volt ez. Imádtam ahogy kínzom a hidegségemmel. Aztán az első és mindezidáig utolső együtt töltött, végig piált esténk május végén. Nem akartam elmenni, de könyörgött. Megenyhültem. Szegény fiút megbántottam, kap egy búcsúestét. De nem voltunk kettesben. Jött a haverja is, ha ő nincs ott, soha nem derül ki az igazság. Hónapokig hazudott nekem: a szeretője voltam. Megalázva éreztem magam. Furcsa, de én éreztem magam rosszul emiatt, pedig ő hazudott. Már nem volt mit tenni, nála kellett maradnom éjszakára, a sok bor pedig megtette a hatását. Reggel úgy köszöntem el, mintha minden rendben volna, de már a buszon tiltottam facebookról, töröltem a nevét mindenhonnan. Az életemből is. Eltelt 3 hét és kezdtem furcsán érezni magam: folyton sírtam, görcsöltem és a legátlagosabb illatoktól kezdtem undorodni. Pánikba estem. Nem lehet, hogy pont velem történik meg. Nem lehet, hogy 19 évesen teherbe esek valakitől, akivel nem hogy nem vagyok együtt, de soha nem is voltunk és már az életemből is száműztem. De, lehet. Hiszen itt vagyok, 12 hetes terhesen egyedül, és a gyerekem apja csak elméletben van mellettem. Gyakorlatilag 2 hónapja nem láttam. Szóval ez van. Pocskondiázzanak vagy érezzenek velem együtt, már senki véleménye  nem változtat a döntésemen: a baba marad. Velem. Apával vagy apa nélkül. . .

Címkék:

Legutóbbi hozzászólások

    Kategória

    Blogkövetés

    Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

    Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

    Üzenj a blogger(ek)nek!

    Üzenj a kazánháznak!

    Blog RSS

    Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!